Borostyános

A szomszédunk, évente kétszer, megnyírja a borostyánt a kerítésen. Ilyenkor - mint valami éhenkórász eb egy konyha hátsó kijáratánál - én odasomfordálok és kérek néhány lehullott ágat. Ezekből aztán megpróbálok különböző díszeket készíteni a lakásba.

Ez alkalommal az jutott eszembe, hogy kis csokrot csinálok belőle. Dróttal körbekötöttem, aztán a száránál egy szalagot tettem rá és a levelek közt fölvezettem a szalag végeit. Ezután csináltam belőle egy masnit. Egész csinos kis darab lett!

Évzáró

Ismét elérkezett az évzáró az oviban. Idén csak két gyerkőc ballagott el, ezért nem kellett olyan sokat dolgoznom a tarisznyákkal - bár a lányom csoportjában is megkérdezték, hogy nem készítenék-e még kilencet, de arra már nem lett volna időm.
A gond ott kezdődött, hogy nem volt anyag! Volt egy tuti helyem, ahol annak idején beszereztem a tarisznyavászon anyagot, de ott most közölték, hogy az már rég elfogyott! Akkor "honnan, honnan vegyek vásznat" - sírtam a kisvakonddal együtt. Végül az oviban mondták, hogy nekik maradt itt régről ilyesmi anyagból készült postás zsák. Elég durva szövésű volt, de - egy kis változtatással - egész jól kiadta a mintát. (Bár, a képen is látszik, hogy a szövés egyenetlensége miatt, van egy kis eltérés.)

Persze az évzáróval nem csak a tarisznya készítés ideje jött el, hanem annak az ideje is, hogy meglepjük az óvónéniket valamivel. Eddig mindig vettem valami szép cserepes virágot, ügyelve arra, hogy melyik óvónéninek milyen a színvilága. Idén - még most sem értem hogyan - az jutott eszembe, hogy készítek nekik valamit. Eddig csak karácsonyra adtam egy kis, magam készítette apróságot, de most megszállt az ihlet. Az egyik tildás könyvben vannak textilből készíthető virágok és ezeknek álltam neki. Nagyon helyesek lettek! A piros csoportos óvónők kapták a pirosat, a sárgák a sárgát.

A legnagyobb bók az volt, hogy az egyik ballagó (egy kisfiú) másnap is ebben ment oviba!