2012. augusztus 12., vasárnap

Babaház

Miután a férjem elolvasta az előző bejegyzésem, nekilátott babaházat készíteni. Nagyon jót készített! Az elején úgy tűnt, hogy nem arat majd sikert a leendő tulajdonosnál, de aztán használatba vette az új pónik számára.
Persze még nincs kész, még sok dolog hiányzik. De az a jó, hogy épp most olvastuk el az Anna, Peti és Gergőből a Maciház c. részt, ahol is elmondják, hogy sokáig készül egy ilyen. Erre hivatkozunk mindig, hogy miért nem tudjuk azonnal kacsalábon forgó palotává varázsolni.











Arra gondolva, hogy be kell rendezni, olyan izgatottság fog el, mint kislány koromban. Már tudom, hogy milyen eszközök és alapanyagok állnak rendelkezésemre, hogy még otthonosabb lehessen ez a kis házikó. A férjem - ezt látva - hozzátette, hogy most végre úgy rendezhetek be egy házat, ahogy én szeretném. Hát, lehet, hogy be kell érnem ezzel.  :)

Ja, és ez lett az "én kicsi pónim" lakása.

2012. augusztus 8., szerda

Én kicsi pónim

Nem tudom, ki hogy van vele, de én álmodoztam arról, hogy ha lesz egy lányom, akkor hogyan fogom öltöztetni, milyen játékokat készítek majd neki, hogyan fésülgetem majd a haját és rendezem különféle csalafinta módon... Folytathatnám, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy az álmaimból nem sok valósult meg. Mert hogy ezek az álmok inkább a kedvenc babámról szólnak, nem a lányomról, aki egy hús-vér kis ember, saját (és elég határozott) akarattal.

A játékok. Nos, én azt képzeltem, hogy majd lesz egy szuper babaháza fából, amiben rendezgetheti a bútorokat, meg a babákat, meg ilyesmik. De neki póni kell. PÓNI!!!! Lehetőleg rózsaszín, csillogós, aminek legyen szárnya is, meg szarva is. Egy afféle PegaKornis. Én, mint a jóízlés védelmezője, letettem a nagy esküt, hogy előkerítem a világ legszebb "pegakornisát". Senki ne gondolja, hogy ez könnyű küldetés! Ilyet nem lehet kapni!

Az volt az én nagy mázlim, hogy találtam egy oldalt, ahol ennek a kis barátságos póninak a leírását megleltem. (Szárnya ugyan nem volt, de az volt a legkisebb gond, azt már rögtönöztem.) Nem volt egyszerű, de minden fáradtságot megért! Nekem nagyon tetszik! Nem sokára kiderül, hogy a "főellenőrasszony" is osztozik-e velem az elragadtatásban. Addig is gyönyörködjetek benne ti is!