2013. március 29., péntek

Kis táska

Hiába, ha anya beindul!!!

Rengeteg jó ötletet láttam az interneten, amiket mind szeretnék megvalósítani. Mivel a sapkák sokáig tartottak, így most a gyors sikert kínáló, kisebb darabok foglalkoztatnak. Így született meg ez a kis szütyő. Most minden adott volt: a fonal, a minta, a szalag és a gomb. Így könnyű!
























Hajnal volt, mire végeztem vele, de nem tudtam letenni, míg nincs rajta a szalag és a gomb! Viszont utána ott hagytam az asztalon. Mire reggel felkeltem, már tisztességesen használatba vették. Pontosan erre gondoltam, amikor készült, hogy a női élet kellékeinek megfelelő helye legyen.



2013. március 28., csütörtök

Hajpánt

Ez a hajpánt a kikönyörgött nem-kell.

Úgy sejtem, minden anya álmaiban olyan ruhákat ad a lányára, ami az anya gondolataiban a legcukibbá teszi a kislányát. De - mint sok anya tapasztalja - ez csak hónapokig tart, mert egy másfél - két éves kislány már kezd kibontakozni. Ez a helyzet az én lányommal is. Én a natúr színeket szeretem, ő meg a csillogós dolgokat, a rózsasznít és a PÁRDUC MINTÁS dolgokat. Az, hogy én odavagyok a horgolt dolgokért, kevéssé hatja meg. De pár napja azt gondoltam, hogy megvan a két ízlés metszéspontja. Találtunk egy fehér fonalat, amibe egy csillogós szálat is belefontak. Hát, most ebből készülnek a lányos dolgok. Például a hajpánt.

Ahogy nekiálltam a lányom sapkájának - persze önző módon azért, mert nekem megtetszett egy sapka - végig azt hallgatam, hogy neki az nem is kell, mert ő inkább egy hajpántot szeretne. Nos, a hajpántot kétszer is elkészítettem, mert az első nem illett a későbbi virághoz. A lányom többször is rákérdezett, hogy kész van-e már. S most, mikor hordhatná, nem teszi. Egy fénykép erejéig sikerült ráraknom, de utána azonnal levette. Na, ezt magyarázza meg nekem valaki!!!























A háttérben, a képen, az általa rajzolt húsvéti bálna látható. Aki nem tudná, a lányom rendkívül kreatív!



2013. március 24., vasárnap

Sapka

Jó rég volt már, hogy az első általam készített sapkákat föltettem a blogra. De most újra belelendültem!

Amikor az első sapkát készítettem a fiamnak, nagyon aggódtam a fogadtatástól. Talán öt éves volt és már tudta, hogy mi tetszik neki és mit nem akar hordani. Nagyon meglepődtem, amikor széles mosollyal a száján fölvette, és akkor is, amikor lekonyuló szájjal vette tudomásul, hogy kinőtte. Azóta kérlelt (!), hogy készítsek neki egy újabbat. Pár hete nekiálltam, mert találtam olyan fonalakat, amiknek a színe szerintem jópofa. Ez lett a - másik blogban beharangozott - birodalmi színekből készült alkotás. A bejegyzést követően kaptam egy-két visszajelzést, hogy elsőre nem volt elég egyértelmű, vajon melyik birodalomra gondolok. Itt sem fejtem ki, mert szerintem a színek magukért beszélnek.




A lányomnál más volt a helyzet, mert az első sapkánál még nem volt annyira határozott, mint lett később. Bár már akkor is tudta, hogy mit szeretne, de még nagyobb örömöt jelentett neki maga az öltözés, mint az,
hogy mit vesz fel. A mostani sapkánál nagyon drukkoltam, hogy elnyerje a tetszését, mert ha nem sikerül, akkor öt napi keserves munkám értelmét vesztette volna. Többször kifejezte, hogy neki már "nem is kell, mert annyira sokat kell rá várni", valamint, hogy neki "inkább hajpántot horgoljak", de ezeket még nem vettem kategórikus nem-nek. És megérte a küzdelem!




Ma reggel együtt virítottak az új sapikban!























A következő kedvezményezett én leszek!